Publish Date: 2019
Az Akadémia egy hierarchikus, az irányítást te-kintve hivatalként mûködô intézmény, Ön pedig egy kritikai gondolkodású, az uralkodó narra tí vá-kat megkérdôjelezô mûvészettörténész. Mégis 12 éve vezeti az MTA Mûvészeti Gyûjteményét. Ho-gyan találtak egymásra ezzel az intézménnyel, és mennyire értik egymás nyelvét?-Az Akadémia egy dzsungel, saját törvények-kel. Ha nem meghódítani akarod, hanem élni benne, vele, akkor lassan megnyílnak elôtted a túl-élés ösvényei. Székely Bertalan-kutatóként kezd-tem a gyûjteménnyel ismerkedni, majd 2007-ben egyik napról a másikra vettem át a gyûj teményt, amikor az addigi vezetô, András Edit hirtelen Amerikába távozott. Valakinek gondoznia kellett a gyûjteményt, intézni a napi fenntartást, kölcsönzé-seket; kinyitni nyitvatartási idôben-de azt hiszem, senki sem gondolta, hogy ezen kívül egyéb feladatom is lehet. A Mûvészeti Gyûjtemény ugyanis különösebben nem érdekelt eddig senkit az Akadémián. Nekem viszont jó búvóhelynek és kimeríthetetlen inspirációforrásnak bizonyult.-Búvóhelynek? Miért?-Felmértem, hogy számomra más intézmény-ben nem nyílna tér. Magyarországon az elmúlt évtizedekben ugyanis folyamatosan épült le a tu-do mányos kutatás a múzeumokon belül; a kri-tikai szemléletû kutatókat pedig kevés kivételtôl eltekintve, a pálya szélére állították; és a kiállítá-sokat ma már egyre kevésbé rendezik muzeoló-gusok. Az Akadémián viszont rengeteg érdekes tárgy vesz körül, és mivel a gyûjtemény gyakor-latilag láthatatlan, nem kell a mainstreamhez iga-zodnom. Persze az elején nagyon nehéznek érez-tem: egyedül voltam egy bürokratikus mamutin-tézményben, amely nehezen érti, valójában mi az a mûvészet, vagy mi az az át ha gyo mányozás, ” Ilyen hely nincs még egy a világon” Tárgyak élete az MTA Mûvészeti Gyûjteményében A Magyar Tudományos Akadémiához az alapítása óta mûtárgyak sokasága tartozik. Ezeknek a festmények-nek, szobroknak és más tárgyaknak megvan a maguk kalandos sorsa, de meglepôen pontosan mesélik el a magyar tudományosság és a mindenkori nemzeti kánon történetét is. Aki meghallgat egy tárlatvezetést az Akadémia ma látogatható termeiben, nem csupán tudósportrékat fog látni, hanem a máig tartó történelmünkre is rápillanthat. A „történelem” szó 19. századi megalkotójának, Döbrentei Gábornak az arcképét nézve például rögtön megelevenedik az 1950-es évek eleje is, amikor a Döbrenteit tévesen Döbröginek vélô fegyveresek „bosszúból” feldarabolták a festményt. De az efféle erôsza-kos beavatkozások mellett láthatatlan erôk is formálták az Akadémia tárgyi emlékezeté
Vélemény, hozzászólás?